Elhízás, dohányzás és a holland paradoxon
A legfrissebb holland statisztikai jelentés a lakosság egészségügyi szokásait elemzi – és bármennyire felszínesen örömtelinek tűnhet néhány adat, a valóság kemény támpontokkal húzza vissza a képzeletet a földre. A dohányzás és az alkoholfogyasztás terén ugyan valóban jelentős javulás tapasztalható – tíz év alatt a dohányosok aránya 26 százalékról 18 százalékra, a túlzott alkoholfogyasztók aránya pedig 10 százalékról 6 százalékra csökkent –, azonban a túlsúly makacs szörnyként továbbra is érinthetetlen pozícióban maradt.
Szinte tragikomikusnak hat, hogy miközben a hollandok a cigarettát és az alkoholt fokozatosan leteszik, a kilókkal vívott háborújuk semmilyen győzelmet nem hoz. A lakosság több mint fele túlsúlyos volt tavaly, és ez az arány már egy évtizede változatlan. Hiába a 2040-re kitűzött cél, hogy az arányt 38 százalékra csökkentik, a szakértők már most látják: ez inkább illúzió, mint valós esély.
Az iskolai végzettség árnyékában
Mélyebb ráncokat rajzol az egészségügyi statisztikák homlokára a társadalmi rétegek közötti jelentős különbségek kérdése. Az adatok alapján a legfeljebb középfokú végzettséggel rendelkező felnőttek körében az elhízás aránya jóval magasabb – 65 százalék –, ami kimerítő bizonyítéka az oktatás és az egészségügyi szokások közötti szoros kapcsolatnak. Ezzel szemben a felsőfokú végzettséggel rendelkezők között csupán 43 százalék volt túlsúlyos tavaly, emellett dohányzóként is ritkábban találkozhatunk velük – mindössze 13 százalékuk gyújtott rá.
Hasonló megosztottság figyelhető meg a jövedelemszinteknél. Az alacsonyabb jövedelműek „előkelő helyet” foglalnak el a túlsúlyosak táborában, míg a magasabb fizetésűek között kevesebb az ilyen eset. Azonban a statisztikusok hangsúlyozták: az iskolai végzettség erősebb faktorként érvényesül, mint a kereset, ugyanis azonos végzettséggel rendelkező személyeknél alig van eltérés a testsúly tekintetében, függetlenül a fizetések különbségeitől.
Alkoholfogyasztás: társadalmi aránytalanságok hiánya
Kisebb meglepetésként hat, hogy a túlzott alkoholfogyasztás kapcsán a statisztikai hivatal nem talált jelentős különbséget sem az iskolai végzettség, sem a jövedelem szintje szerint. Ez a jelenség széles spektrumon áthatja a holland felnőtt lakosságot – az azonos korosztályon belül, iskolai végzettségtől és fizetéstől függetlenül, egyenlő eséllyel alakulhat ki felelőtlen alkoholfogyasztási szokás.
Hová vezet ez az út?
A holland társadalom célkitűzései ambiciózusak, ám a túlsúllyal való küzdelem makacs sikertelenségével kétségessé válik, mennyire reálisak társdalmi elvárásaik az elérendő egészségpolitikai normákkal szemben. Az eddigi intézkedések eredménytelensége ébresztően hat, hiszen a makacsság, amellyel az elhízás szembeszegül a változásokkal, arra utal, hogy a probléma gyökeresebb és átgondoltabb megközelítést igényelhet.
A kérdés nyitott marad: az ország vajon képes lesz-e túllépni ezen a stagnáló helyzeten, vagy a túlsúly továbbra is a holland „paradoxon” egyik szomorú példája marad? Az adatok beszélnek – a válasz azonban nem pusztán a számokon múlik, hanem azokon a döntéseken is, amelyeket most meg nem hoznak meg.
Forrás: infostart.hu/eletmod/2025/03/25/csunyan-elhiztak-egy-bezzegorszag-polgarai
