Vágy, félelem, undor – A két nem összecsapása a Szkéné Színházban
A Szkéné Színház legújabb előadása, a „Vágy titokzatos tárgya” Pierre Louÿs XIX. századi kisregényén és Luis Buñuel 1977-es filmadaptációján alapul. Az előadás a férfi-női kapcsolatok bonyolultságát, a vágyakat, a birtoklás iránti törekvést és a társadalmi konvenciókat állítja a középpontba.
Az előadás főszereplője Matteo, aki beleszeret a titokzatos Conchitába, akivel egy romantikus éjszaka ígérete fűzi össze. Azonban a kapcsolat egyre inkább erőszakossá válik, bemutatva a férfi és nő közötti dinamikát, ami tele van szexuális feszültséggel, de emellett a félelem és undor érzésével is átszőtt.
A minimalista díszlet – egy mélybordó szőnyeg, egy szék, egy ajándéktasak és egy narancs – lehetővé teszi, hogy a közönség figyelme a színészek játékára összpontosítson. A rendező, Ódor Gergő, akinek neve olyan független produkciókhoz fűződik, mint az „Édes Anna” és a „Rosemary gyermeke”, üde és innovatív látásmódot hozott az előadásba.
A darab színészei között élénk interakciók és érzéki mozgások figyelhetők meg, amelyek a vágy ösztönző hatásait tükrözik. Az estét végigkísérő halk zongoraszó és a színészek által előadott régi magyar romantikus slágerek tovább emelik a produkció atmoszféráját.
Szaplonczay Mária, Conchita megformálója, hangsúlyozza, hogy a színészek közötti rivalizálás teljesen hiányzik a színpadon, így a közönség előtt a két Conchita szinte egységes entitásként jelenik meg. Mária a sikerélményeik között említi azt a pillanatot, amikor a közönség a két színészt azonos karakterként kezdte emlegetni, bár a történetben nem léptek egyszerre a színpadra.
A darab főbb szereplői mellett, több fiatal és tehetséges alkotó is közreműködik, köztük Mészöly Anna és a látványtervező Bazsányi Sára. Az előadás során Kerekes József, mint beugró vendégszereplő, számos nehézséget leküzdött, hogy teljesítse a szerepét, amit Szaplonczay Mária elmondása szerint várakozáson felül teljesített.
Ez a darab nem csupán a nemek közötti feszültséget, hanem a kapcsolatok intimitását és komplexitását is megjeleníti. A nézők a minimalista színpadi környezetben valódi, emberi érzelmekkel találkoznak, mélyen megérintve őket az erőszak, szenvedés és a vágyak tragikus jellege által.
Az előadás jelentősége abban rejlik, hogy a nézők számára lehetőséget ad arra, hogy az érzelmekkel és a társadalmi elvárásokkal birkózzanak a színművészet tükrén keresztül, ami nemcsak szórakoztat, hanem elgondolkodtat is.
