Párizsi Merényletsorozat: Meglepetések a Kutatás Eredményeiben
2025. november 14-én számoltak be arról a francia kutatási programról, amely a 2015. november 13-án történt párizsi iszlamista merényletsorozat túlélőinek traumafeldolgozását vizsgálja. A program célja a kollektív emlékezet és az egyéni emlékezés folyamatainak megértése volt, különös tekintettel arra, hogy miként képes a sérelmek kezelése a tragikus eseményekkel való szembenézés nélkül is megvalósulni.
Alig két hónappal a legvéresebb terrortámadások után, 2016 januárjában, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont, a Francia Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatóintézet és a Párizs 1 Panthéon-Sorbonne Egyetem összefogásával indult el egy 12 éves kutatási program. A „November 13.” elnevezésű projekt a traumák közösségi és egyéni emlékezeti hatásait vizsgálta, figyelembe véve a résztvevők tapasztalatait az idő múlásával.
Ez a 20 millió eurós költségvetésű kutatás az eddig elkészült tíz tanulmány és 27 doktori disszertáció révén jelentős tudományos eredményeket hozott. Kiemelkedő részét képezte a ‘Remember’ elnevezésű agyi képalkotó tanulmány, amely a merényletek pszichológiai és neurológiai hatásait tanulmányozta beavatkozó rendőrök, mentősök és az áldozatok hozzátartozói bevonásával. A kutatók három alkalommal, 2016-ban, 2018-ban és 2021-ben, dokumentálták az egyének történeteit, amely lehetővé tette a memória időszerű változásainak nyomon követését.
Az önkéntesek, akik az elmúlt évtizedben több mint 4700 órányi felvételt biztosítottak, úgy érzik, hogy ezek a kutatások hozzájárulnak a saját traumáik feldolgozásához. Philippe Duperron, a 13onze15 egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy a résztvevők számára a tudományba való belépés lehetőséget adott arra, hogy visszanyerjék önmagukat, még akkor is, ha kezdetben nehézségek árán idézték fel a traumatikus élményeket.
A kutatók első felfedezései szerint nem minden túlélő emlékezete őrzi élesen a merényleteket. Az emlékek idővel elhalványulhatnak, ami ellentmond azzal a közkeletű vélekedéssel, hogy a tragikus események örökre bevésődnek a memóriába. Denis Peschanski történész hangsúlyozta: „Felejtés nélkül nincs emlékezet” – utalva arra, hogy a tudatalatti védelemként működik, lehetővé téve az emberek számára, hogy bizonyos részleteket elfelejtsenek a traumatikus eseményekkel kapcsolatban.
Pierre Gagnepain, a Caeni Egyetem neurotudósa a felejtési mechanizmusok szerepét elemezte, amelyeket MRI-vizsgálatok során teszteltek. A kísérlet során a résztvevőktől bizonyos szavak és képek közötti kapcsolatok elválasztását kérték, rávilágítva arra, hogy aggódtak-e az emlékeik pontos írásos vagy képi megjelenítése miatt.
Francis Eustache neuropszichológus kiemelte, hogy a kutatás etikai szempontból is rendkívül fontos, mivel semleges képekkel és szavakkal dolgoztak, lehetővé téve a résztvevők számára, hogy szabadon asszociáljanak anélkül, hogy a traumatizáló élményekhez kötődnének. Azok a résztvevők, akik már nem szenvedtek poszttraumás stressz szindrómában, az MRI-vizsgálatok szerint tapasztalták, hogy az agyuk képes a traumatikus élmények felejtésére, ezáltal új lehetőségeket nyitva a terápiás kezelések előtt.
Ezek a kutatások nem csupán tudományos, hanem érzelmi vonatkozású felismeréseket is magukban hordanak, érthetővé téve a megemlékezések szerepét és a katarzis élményét a traumák feldolgozása során. „A megemlékezések nehéz időszakok, de végső soron feltöltődést nyújtanak, szükség van ezekre a pillanatokra” – mondta az egyik túlélő, megerősítve a kollektív emlékezés hasznosságát a trauma healing folyamatában.
Forrás: infostart.hu/kulfold/2025/11/14/parizsi-merenyletsorozat-meglepo-eredmenyeket-hozott-egy-kutatas
