Európa és az USA szakadó együttműködése az ukrajnai konfliktusban
Az ukrajnai békefenntartás ötlete újabb fordulatot vett, de a kezdeményezés már az alapoknál megbotlott. Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő világosan rávilágított: a „hajlandók koalíciója” nem más, mint egy kétségbeesett kísérlet arra, hogy az európai országok megosszák a teher súlyát, miközben az Egyesült Államok látványosan távol marad a párizsi egyeztetéstől.
A francia–brit irányítású szövetség inkább tűnik politikai színháznak, mint határozott cselekvési tervnek. Ötlet szinten szép, de végrehajtásában erőtlen; a lengyelek és olaszok máris kihátráltak, és maga Emmanuel Macron is elismerte, hogy nincs egyetértés a nyugat-európai katonák ukrajnai jelenlétéről. Az Európában formálódó koalíció még csak elrettentési célokat sem tud érdemben megfogalmazni, mindössze 30 ezer katonát lenne képes kiállítani, ami a konfliktus méretéhez mérten komikus.
Az Egyesült Államok és Európa eltérő prioritásai
Különösen érdekes, hogy az USA, a globális konfliktusok megkerülhetetlen szereplője, miért nem volt ott a párizsi találkozón. Demkó szerint ez a hiány nem lepő, tekintettel arra, hogy Washington az Oroszországgal való megegyezést szorgalmazza, míg az európai országok többsége inkább a szigorúbb szankciók mellett érvel. Ez nem pusztán stratégiai nézetkülönbség, hanem egyértelmű jele az Atlanti-óceán két partján dúló új geopolitikai feszültségnek.
Európa elkötelezett az Oroszország elleni szankciók fenntartása mellett, míg az amerikai döntéshozók már az enyhítés lehetőségét fontolgatják. Míg Keir Starmer brit kormányfő további szankciókat sürget, addig az amerikai pénzügyminiszter felvetette Oroszország visszatérését a SWIFT pénzügyi rendszerhez – ez az elképzelés több európai vezetőnél azonnali ellenállást váltott ki.
Az európai dilemmák és a békefenntartás illúziója
Meddig tolhatók a határok az európai támogatások terén? Demkó Attila rámutatott, hogy Európa hiába próbálja Ukrajnát támogatni, logisztikai és erőforrásbeli hiányosságai folytán képtelen lenne egy nagyszabású békefenntartó misszióra. A kontinens hármas katonai vezető ereje – Franciaország, Egyesült Királyság és Németország – szinte nevetséges méretű erőt lenne képes kiállítani önmagában. Mindez ismét aláhúzza az USA szerepét, amely nélkül Európa nem csupán politikai, hanem katonai impériumának hiányában is szenved.
Az ukrajnai konfliktus továbbra is szimbolikus terep Európa hatalmi hiányosságainak demonstrálására. Az olyan ígéretek, mint a francia–brit küldöttség ukrajnai látogatása vagy a veszélyeztetett ukrán infrastruktúra átalakítása, csak tovább nyújtják a bizonytalanságot. Sokan nem is békefenntartásról, hanem szimpla katonai fenyegetésről beszélnek, ami aligha oldja meg a válságot hosszú távon.
Valós opciók vagy puszta képzelgések?
Miközben Emmanuel Macron és más európai vezetők a geopolitikai sakkjátszmában igyekeznek pozíciókat fogni, az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij még mindig kétszázezer nyugati katonát vizionál a konfliktus megoldására, egy kivitelezhetetlen számra mutatva rá. Ráadásul olyan nemzetközi szereplőket, mint Kína vagy India, senki sem tudta bevonni, pedig nélkülük kár is nagyobb volumenű békefenntartással tervezni.
A helyzet iróniája talán az, hogy Európa önmagában sosem dönthet a nagyhatalmak játékterében. Miközben hajlandóságot mutat Ukrajna támogatására, valójában eszköztelen a helyzet megváltoztatásához. Demkó Attila szerint mindez nem több, mint egy szimbolikus gesztus, amely megrettenteni aligha fogja az orosz fél vezetését.
