A magyar energiaátmenet kritikus területei
Az energiaátmenet helyzete és jövője kulcsfontosságú kérdések, melyeket a Magyar Természettudományi Szövetség és a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont közösen elemezett egy friss konferencia keretében. Szabó László, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont igazgatója hangsúlyozta, hogy Magyarország az energiaátmenetben kedvező helyzetben van, azonban két kritikus szektor mélyreható figyelmet igényel: az épületenergetika és a közlekedés.
A szakértő kifejtette, hogy a lakossági és állami épületek energiafogyasztása négyzetméterenként rendkívül magas, ami a jelenlegi energetikai állapotukra vezethető vissza. E területen az elmúlt években stagnálás tapasztalható, noha jelentős előrelépés lenne szükséges ahhoz, hogy a 2030-as célkitűzések valóra váljanak.
Hasonló aggasztó mutatók mutatkoznak a közlekedés terén is, ahol az előző évtized alatt 50%-kal nőtt a szén-dioxid-kibocsátás. Szabó László szerint a megnövekedett autóhasználat és a csökkenő tömeg- és elektromos alapú közlekedési arányok egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a szektorra. „Ezek a területek sürgős intézkedéseket igényelnek, hogy a fenntarthatósági célokat elérhessük” – fogalmazott.
Az orosz gáz kiváltásának lehetőségei
Az orosz gázról való leválás kihívásait is elemezték, Szabó László elmondta, hogy az energiaszektorral foglalkozó szakemberek három-három forrást azonosítottak, melyek segítségével a gázellátás biztosítható. Ezen források között szerepelnek a nyugat-európai országok által kiépített LNG terminálok, a szomszédos országokból, például Romániából érkező gáz, és a hazai kitermelés, amely azonban limitált mértékű.
Az infrastruktúra fejlesztése, a már meglévő gázvezetékek optimalizálása és a költségek minimalizálása érdekében szükséges, hogy a gáz beszerzési ára körülbelül 50 euró/megawattórás szinten alakuljon. Budapesten a kormányzat elkötelezett az energiaátmenet támogatása mellett, így a gazdasági és környezetvédelmi célok harmonizálásának keresése elsődleges feladat a következő években.
A lakossági energiahatékonyság kihívásai
Botár Alexa, a Magyar Természetvédők Szövetsége éghajlatvédelem és energia programigazgatója, a lakóépületek energetikai felújításának szükségességét emelte ki. Aláhúzta, hogy a lakóépületek több mint kétharmada rendkívül rossz állapotban van, és a jelenlegi támogatási programok csupán 20 ezer háztartás számára kínálnak megoldást, ami nyilvánvalóan nem elegendő.
Botár megjegyezte, hogy az otthonfelújítási programok többsége a közepes jövedelmű háztartások számára elérhető, míg az alacsony jövedelműek számára szorongatott helyzetük miatt adott esetben 100%-os támogatás lenne kívánatos ahhoz, hogy felújíthassák lakóépületeiket. Továbbá, a lakóépületek energetikai felújítása a különböző uniós programokhoz is kapcsolódik, azonban a terhek átcsoportosítása miatt ezek a keretek csökkentek, ami további nehézségeket vetít előre az energiahatékonyság növelésében.
A klímasemlegesség irányába tett lépések
Ahogy a 2050-es klímasemlegességi célkitűzés felé haladunk, Szabó László felhívta a figyelmet arra, hogy a legnehezebb feladat a legutolsó 5-10%-os csökkentés végrehajtása lesz. Az iparágak, mint például a cement- és acéltermelés, különösen kiemelkednek a fosszilis tüzelőanyag-függőség miatt.
Ezért a 2040-es célkitűzésnek ambiciózusnak, de egyúttal gazdaságilag is megvalósíthatónak kell lennie, hogy Magyarország képes legyen tartani a 2050-es határidőt. Az eddigi lépések tükrében az várható, hogy a következő évtizedekben megújuló és hatékonyabb energetikai technológiák válhatnak elérhetővé, amelyek lehetővé teszik a legnehezebb szektorok karbonsemlegessé válását.
