A globális élelmiszer-ellátás válsága az újabb Öböl-háború következtében
Az újabb iraki konfliktus következtében a Perzsa-öböl térségének élelmiszer-ellátása egyre aggasztóbb helyzetbe kerül. A régió gazdag monarchiái, mint az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia és Katar, nagymértékben függenek az importtól, így érzékenyen érintik őket a tengeri kereskedelem zavarai.
A háború egyik kulcsfontosságú színtere a Hormuzi-szoros, ahol a térség kereskedelmének jelentős része bonyolódik. Szakértők rámutattak, hogy még a rövid ideig tartó fennakadások is súlyos problémákat okozhatnak, mivel a nagyobb kikötők forgalmát kénytelenek kisebb kapacitású létesítményekbe átirányítani.
Nem ez az első alkalom, hogy a Perzsa-öböl országai hasonló helyzet elé kerülnek. A 2008-as globális élelmiszerválság során az árak drasztikusan megemelkedtek, rávilágítva az importfüggő ellátási rendszer sérülékenységére. Ekkor döntöttek úgy, hogy a szűkös hazai gabonatermesztés helyett külföldi mezőgazdasági beruházásokat preferálnak a biztonságos ellátás érdekében.
Jelenleg a Perzsa-öböl országaiban az élelmiszerek 80-90%-át importálják, és ezen mennyiség több mint 70%-a a Hormuzi-szoroson keresztül érkezik. Ha a konfliktus elhúzódik, az élelmiszerhiány és az árak emelkedése várható.
A térség legfontosabb kikötői, mint például a dubaji Jebel Ali, a kuvaiti és szaúd-arábiai terminálok, mind a Hormuzi-szoros forgalmára épülnek. Irán támadásai már most is érintették a kulcsfontosságú infrastruktúrát, például a Jebel Ali konténerterminálon a forgalom órákra leállt a legutóbbi események miatt.
A Reuters szerint a boltok polcai egyelőre tele vannak, de egyes termékek utánpótlása már most késlekedik. A háború kezdetén pánikszerű vásárlások indultak több helyen, ideiglenes készlethiányokat okozva. Az Egyesült Arab Emírségek például négy-hat hónapra elegendő stratégiai élelmiszerkészletet halmozott fel, hogy felkészüljenek a zavarokra.
Az alternatív kikötők, mint Khorfakkan vagy Fujairah, azonban kisebb kapacitással rendelkeznek, így nem tudják pótolni a dubaji vagy abu-dzabi terminálok kiesését. Mivel a romlandó áruk, mint például a friss gyümölcsök, különösen érzékenyek a hosszabb szállítási időkre, a légiközlekedés további költségeket is jelentene az ellátásban.
A konfliktus hatásai azonban nemcsak a közel-keleti élelmiszer-ellátásra korlátozódnak. A Hormuzi-szoroson nemcsak olajat és gázt, hanem a globális műtrágyagyártáshoz elengedhetetlen alapanyagokat is szállítanak. A szoros lezárása már most is gátolja az ammónia és a nitrogén szállítását, ami világszerte drágíthatja a mezőgazdasági termelést, mivel a világ élelmiszer-termelésének fele a nitrogénalapú műtrágyákra épül.
Az iráni háború fenyegetése és az energiaárak emelkedése természetesen csak fokozza a helyzet súlyosságát, mivel a nitrogénműtrágya előállításának költségeinek 60-80%-át a földgáz teszi ki. Elemzők figyelmeztetnek, hogy ha a Hormuzi-szoros tartósan zárva marad, az nemcsak a Közel-Keletet, hanem globális mértékben az élelmiszerellátást is komolyan veszélyeztetheti.
